1. Jönnek?

Sziasztok:)
Jelentkeznék a blog első hivatalos részével!:) Remélem elnyeri a tetszésetek:)
Annyit kérhetek majd hogy írjatok komikat, hogy tudjam kinek tetszik meg hogy van e értelme folytatni? nagyon megköszönném:)

Újabb reggel. Újabb nap. Újabb szenvedés. Ezzel lehetne jellemezni a mindennapjaimat, már lassan egy éve. Sokak szerint áldás, ami a családunkkal történt, viszont az én szememben csak szenvedésnek fogom fel. Miért örülnék, ha az én álmomat vették el tőlem? Főleg úgy, hogy a saját vér szerinti testvérem.

Próbáltam ezeket a gondolatokat el hessegetni helyette inkább kimásztam az ágyból és bementem a fürdőszobába. Még mindig furcsa, hogy egyedül osztozom rajta, azelőtt pedig milyen harcok mentek itt Perrie-vel. Tudni kell, hogy egy közös fürdőnk volt, és mindkettőnk szobájába nyílt egy ajtó innen. Szomorúan néztem körbe. Teljesen üres volt az egész, amióta Londonba költözött a Little Mix miatt. Sehol egy félpár cipő, sehol egy gyűrött ruha darab, sehol semmi. Eltűnt, akárcsak a régi élet is.

Gyorsan fogat mostam, kivasaltam a hajam, majd kifestettem magam. Nem vagyok az a fajta lány, aki magára ken 5 tonna vakolatot, hanem nekem a sminkelés szemhéjtusból, szemceruzából, szempillaspirálból áll. Inkább a természetesség híve vagyok. Miután ezekkel végeztem vissza siettem a szobámba a gardróbomhoz és gyorsan kikaptam valami göncöt, mert késésben voltam már így is.

A választásom egy fehér alapon színes mintás leggingsre esett és egy fekete hosszú ujjú felsőre, ami leért a fenekemig. Ezeket gyorsan magamra kaptam, majd a kék sulitáskámba beledobáltam két füzetet meg a tolltartóm és leszaladtam az emeletről.

A konyhából halk dalolászás és isteni illatok jöttek, ezért gyorsan benéztem oda. Anya a tűzhelynél állva mozgott össze-vissza. Jobban megfigyelve épp a sütőbe rakta be a Lasagne-it, a pulton pedig egy csoki torta volt található. Homlokom ráncolva léptem hozzá közelebb.

-Ez mire lesz? - nyúltam a torta  tetejére és mutató ujjammal egy csíkot húzva kentem egy kis mázt ujjammra, és nyaltam le azt.

-Hékás! - csapott kezemre - Ez Perrie-éknek csinálom. - nézett rám mérgesen.

-Miért jönnek? - néztem rá bagoly szemekkel, az állam a padlót verdeste.

-Igen! Ne mond, hogy elfelejtetted? - nézett rám homlokát ráncolva.

-Próbálkoztam. - motyogtam orrom alatt.

-Szép kis testvér vagy te. Most pedig nyomás az iskolába, és mire hazajössz remélem normálisabban fogsz viselkedni. - nézett rám komoran, majd visszafordult a tűzhely felé. Grimaszoltam neki egy sort, hisz úgysem látja.

-Becky-nél alszom. - mondtam csak úgy, majd az előszobán át az ajtóhoz sétáltam. A cipős szekrényben már félig benne voltam, mikor meghallottam bátyám hangját és sikeresen lefejeltem a faszekrényt.

-Mit keresel húgi? - nevetett előző szerencsétlenségemen.

-A supram. Nem láttad? - bújtam elő és néztem fel rá.

-Arra gondolsz? - mutatott az emeletre feljáró lépcső elé, aminek tövébe ott lapult a fél pár cipőm.

-Isten vagy! - álltam fel és egy puszit nyomtam arcára, majd a barack színű supram-at kezdtem el magamra venni.

-Tudom. - kacsintott, mire egy szemforgatással válaszoltam neki.

-Muszáj elmenned ma? - álltam meg vele szemben.

-Amerika vár. - rántott vállat.

-Itthon meg Perrie vár. - mosolyodtam el gúnyosan.

-Minden rendben lesz. - húzott magához és megölelt.

-Elnyomásban lesz részem. - motyogtam.

-Hülye vagy. - puszilt hajamba és eltolt magától - Most pedig irány a suli, mert már elkéstél.

-Pont, mint anya. - forgattam meg szemeim ismét. - Anya elmentem, suli után meg csináltatok egy egész hátas tetkót. - kiabáltam.

-Rendben kicsim, vigyázz magadra! - jött a válasz, Jonnie pedig hitetlenkedve nézett rám.

-Nos jó utazást, majd hívj! - dobtam neki egy puszit, majd táskámat átakasztva magamon kiléptem a házból. A nyár eleji időjárás megcsapta az arcomat, de miután megszoktam iparkodtam az iskolába.

Szerencsére már csak két hét van hátra belőle, de tanárok még jobban ránk vannak szállva, mint eddig. Rám meg még jobban. Förtelmes.

Beérve a fehér épület falai közé a csend fogadott. Nem csoda az óra már javába megy. Kicsit elment az idő, ahogy sétáltam. Persze nekem is akkor kell gondolkoznom az élet nagy igazságain, amikor sietek.

-20 perc Demetria. - szólt a portás.

-Jó reggelt Mr. Jonsons. - köszöntem neki, majd arra vettem az irányt, ahol az első órám lesz. A lépcsőn kettesével szedtem a fokokat, így sec-perc alatt felértem az első emeletre. Nagy levegőt véve kopogtam be az ajtón, majd benyitottam.

-Jó reggelt Miss. Edwards. - köszönt felém sem nézve az órát tartó tanár.

-Jó reggelt Mr. Neville. - mosolyogtam zavartan.

-Rekordokat döntünk, nem gondolja? - nézett órájára, majd rám. Gondolom arra céloz, hogy most hamarabb beértem, mint eddig szoktam. - És mondja csak, most mi volt a gond?

-Tudja, izéé. - kezdtem nem túl meggyőzően, aztán eszembe jutott valami. - Tudja a nővérem ma hazajön, és kész káosz van otthon. - ráztam fejem csodálkozva. Tudom szemét vagyok, hogy ezt használom mentségem jeléül, de valahogy mégiscsak meg kell úsznom.

-Komolyan? - lágyult meg a tanár arca. Látszik, hogy Perrie volt a kedvenc diákja, mikor még idejárt. Mosolyogva bólintottam, majd elindultam a helyemre. - Ne olyan gyorsan Demetria. - szólt utánam - Tudja, épp feleltetni szerettem volna az osztályt, de maga már úgyis áll, így megspórolhat egy utat. - nézett rám gúnyosan. Néhányan elkezdtek kuncogni ezen, bár nem értem mi olyan vicces.

-Nem készültem tanár úr. - hajtottam le a fejem.

-Hát persze, miért is készült volna?! - tette fel inkább magának a kérdést. - Csak azt nem értem, hogy így jövőhéten hogy fog az érettségin szerepelni? - Az érettségi? ez kiment a fejemből.

-Tessék megnyugodni, simán fog menni minden! - mosolyogtam rá.

-Igen, ha ezt a nővére mondaná el is hinném, de magánál, ez nem sokat ér. - rázta a fejét.

-Igenis vagyok olyan jó, mint Perrie! - szólaltam meg egy kissé idegesen, majd levágtam magam a helyemre. Szerencsére a tanár békén hagyott így nyugodtan tudtam fortyogni. Két perccel később pedig egy papír galacsin esett a kezemhez. Homlokom ráncolva kezdtem el kibontogatni.

"Ugye nem harapsz?  Tay"

-Itt ülsz mellettem és ilyenekkel fárasztasz? - fordultam kedves padtársam felé.

-Idegesnek tűntél és tudod, jobb félni, mint megijedni. - rántott vállat.

-Az is vagyok! - szólaltam meg egy kicsit hangosabban a kelleténél, mire Neville haragosan nézett rám, így inkább meghúztam magam.

-Bocs. - emelete fel kezeit Tay maga elé védekezően, majd elkezdett kutakodni a táskámba. Nem nagyon zavart mit keres, így csak bámultam ki a mellettem lévő ablakon. - Tessék. - nyújtotta felém a telefonom. Értetlenül néztem rá. - Beszélj a  titokzatos szerelmeddel. - magyarázta meg.

-Ő nem is a szerelmem. - ütöttem egyet vállára, mire csak mosolyogva megrázta a fejét és inkább tovább figyelt az érdekfeszítően unalmas töri órára.

Kezemben lévő készülékkel szemezgettem, végül pedig beléptem az én titkos e-mail fiókomba, ahol több száz elküldött illetve fogadott üzenet volt, de mai még semmi.
És hogy ki az, az állítólagos "titokzatos szerelmem"? Egy srác, akivel még második osztályba kezdtünk el levelezgetni egy iskolai feladat keretében, és még az óta is tartjuk a kapcsolatot. A nevünket nem fedtük fel egymásnak, így csak annyit tudok róla, hogy barna hajú és barna szemű, tud gitározni és ő is itt él az Egyesült Királyságban és nagyjából ennyi. Mondjuk, ő se tud ólam sokkal többet, de azt tervezzük, hogy ezen a nyáron találkoznunk kéne, úgyhogy most arra a bizonyos napra várok, és nagyon reménykedem benne, hogy nem egy két lábon járó gyík.

Kiléptem az e-mail-ekből és felnéztem twitterre. Persze a követőim száma megint nőtt, de már nem is csodálkozok rajta, hisz az okát már tudom.
Megnéztem a nekem szánt twitteket és miután átjutottam az olyanokon, ahol arról áradoznak, hogy milyen jó nekem, hogy a nővérem sztár, megakadt a szemem egy twitten:

 NiallOfficial: @SmileyEdwards hamarosan találkozunk Smiley;)

Elmosolyodtam ezen a kis üzeneten és gyorsan válaszoltam is:

 SmileyEdwards: @NiallOfficial ha csak addig meg nem halok;D

Amint elküldtem, elmémmel az órára koncentráltam, vagyis arra a 10 perce amit még a tanár végig beszélt, utána felszabadultan csatlakoztam a bandához és reménykedtem, hogy ez a nap jobb lesz, mint a többi....hát tévedtem.