9. Végzősbál?!

Sziasztok:) Tudom megint sokat késtem, de jön az év vége és sokat kell tanulnom h ne húzzanak meg töriből=/ Jelenleg is azon vagyok, hogy tanulok, csak sikerült egy kis pihit tartanom, úgyhogy gondoltam felrakom a részt:) /bár nem tudom, hogy olvassa-e valaki a blogom O.o/

De amúgy a múlthét hétvégém arra szántam, hogy megírtam a részeket előre, és örömmel közlöm, hogy a HUSZADIK részben bukkan fel az Union J és mindenki más, akik azok után fontos szerepet fognak játszani a történetben!!:D Szóval kitartás, és már csak 11 részt kell várni ezen kívül, amiben még lesznek elég izgalmas fordulatok, de abban nagy szerepet is játszik, hogy kapok-e komikat vagy nem, mert az előzőhöz sem kaptam egyet sem=/ De nem akarok sokat rizsázni, mert nem hiszem, hogy ezt a részt olvassa valaki, meg mennem kell tanulni, szóval puszi pá♥

Jah, és aki megakar egy picikét is jobban ismerni, gondoltam megosztom veletek, hogy kezdtem egy "blog" félét, amiben a véleményem, az életem és ilyeneket írok le:) Ha van kedve nézz be:) Igaz még csak nem rég kezdtem, de azért örülnék ha benéztétek:) Ide kattintva bekukkanthatsz:)

- Szerintem tuti járnak. – hallottam valaki suttogását ágyam mellől.

- Perrie azt mondta, hogy csak barátok. – szólalt meg egy lány hang. Tény, hogy kora reggel nem épp jó a fülem és nem tudom beazonosítani ki kicsoda.

- Ez azért többnek tűnik, mint barátság, nem gondolod? – szólalt meg ismét a srác.

- Mi lenne, ha ezt odakint vitatnátok meg? – szólaltam meg nyűgösen, de szemeim nem nyitottam ki.

- Te fel vagy? – lepődött meg a lány.

- Nem, csak álmomba beszélek. – motyogtam, szemeimet lassan kinyitottam. A hirtelen jött fény nagyon idegesített, de legalább rájöttem, hogy a két zaklatóm Jade és Niall. – Mit szeretnétek? – néztem rájuk.

- Öltözz és megyünk. – mosolygott Jade.          

- Mégis hova? – ráncoltam homlokom rosszallóan.

- Vásárolni. – ujjongott Niall.

- Nem gondoltam volna, hogy egy fiú ennyire örül a vásárlásnak. – szólalt meg mellettem Taylor, mire Niall mérgesen nézett ránk.

- Mégis mit akartok venni? – tértem vissza Jade-hez.

- Báli ruhát.

- Az meg minek? Díjátadótok lesz vagy mi? – néztem rájuk értetlenül.

- Nem, de neked végzős bálod. – húzogatta vigyorogva szemöldökét Niall. A végzősbál. Teljesen kiment a fejemből. El sem hiszem, hogy eljutottam idáig.

- Nem. – dőltem vissza párnáim közé és magamra húztam a takaróm.

- Nem ismerjük azt a szót, hogy nem. – ugrott rám Jade.

- Szállj le, dagadt vagy. – próbáltam lelökni magamról, több-kevesebb sikerrel.

- Anyukád esetleg. – vette le fejemről a pajzsom és csikizni kezdett. Nem hagytam magam, ezért én is megtámadtam a hasát, amiről tudom, hogy a gyengepontja. Ezt a mellettem fekvő srác nem hagyhatta annyiba, hogy felköltöttük, ezért mindkettőnket megtámadott, mellé még Niall is beszállt. Nem mondom, kellemes hangokat adtunk ki Jade-el és egy szép kis ébresztőt csináltunk a szomszédoknak is.

- Emberek mi van itt? – nyitott be Perrie, mire Jade annyira megijedt, hogy leesett az ágyról és magával rántott engem is és hangos nevetésben törtünk ki mindketten. A srácok meg nem, hogy segítettek volna, inkább röhögtek és rám feküdt hassal Tay, rá pedig Niall.

- Nagy a rakás, de kicsi a tartó elem. – nyögte ki nehezen Jade.

- Piramis! – kiáltott fel Harry, ahogy belépve a szobába meglátott minket és ő is ránk ült.

- Eltöritek a bordám, gyerekek. – nyögtem fel most már én is.

- Srácok leszállni róluk! – vette át Pezz a féltő nővér szerepét és mérges arccal nézett a fiúkra. Nekik sem kellett több egyből felálltak és segítettek felkelnünk, de nővérem csúnya nézését egyikük sem úszta meg.

- Nos, készen állsz? – karolt át fél kézzel Harry.

- Te tuti nem jössz! – ráztam fejem és kibújtam öleléséből.

- Valakinek el kell fuvarozni. – vigyorgott.

- És az nekem is menni fog. – jött be Zayn.

- Harry, téged választalak! – fordultam a göndör felé.

- Demi, ez nem a Pokemon. – bökött oldalba Jade.

- Kapsz 20 percet elkészülni! – nézett rám komoran Pezz, majd kitessékelt mindenkit a szobámból, kivéve persze Taylor-t.

- Segítened kell. – öleltem meg nyávogva.

- Nézd a jó oldalát. – tolt el magától – Így legalább egy kis időt együtt tudtok tölteni Perrie-vel. – mosolygott.

- De ott lesz Zayn is. – motyogtam mérgesen.

- Meg Jade és Niall. – forgatta meg szemeit, bár tudja, hogy ők nem zavarnak, mert bírom őket. – Menj, mert így sose készülsz el. – tolt be a fürdőbe és rám zárta az ajtót. Komolyan rendes barátom van.

Eddig benntartott levegőmet kifújtam és neki láttam a reggeli készülődésemhez. Gyorsan lefürödtem, fogat mostam, egy kis sminket felraktam, a hajam pedig enyhén begöndörítettem egy sütővas segítségével. A tükörbe megnézve nem is lett olyan rossz, mint amilyenre számítottam, majd egy törülközőbe bugyolálva visszamentem a szobába. Tay már az ágyon hasalt, előtte a laptop. Érkezésemre felkapta a fejét és fürgén mért végig.

- Csinos. – nyalta meg ajkait.

- Kuss! – kaptam fel egy párnát a földről és hozzávágtam. Nevetve védte ki próbálkozásom és visszamerült a világháló rejtelmeibe. Amíg ő azzal foglalkozott bementem a gardróbomba és a ruhák közt kezdtem el kutakodni.

Tíz perc elteltével segítségkérően rohantam ki az ágyamon fekvő sráchoz, immár fehérneműben.

 - Melyik? – álltam meg előtte, kezemben két szettel. Gondolkodva nézett végig először a kék egybe ruhán, majd a nadrág-ujjatlan szetten.

- Nadrág, Niall-nek tetszeni fog a felsőd. – kacsintott nevetve, mire kuncogva ráztam meg a fejem. Visszasiettem a gardróbba, a ruhát visszaakasztottam eredeti helyére, míg a sötétkék hosszúszárú nadrágot magamra kaptam és hozzá az ’I love hamburger’- es atlétát is. Cipőnek egy fehér tornacipőt választottam, amelynek külső oldalán egy piros szív található. Kezemre még csúsztattam egy nagy karkötőt, míg bal csuklómra a Jade-től kapott pillangós órát tettem. Végül egy kistáskába beleraktam a telefonom, az irataim és pénzt és átdobtam magamon és kész voltam.

- Megfelel? – léptem ki Taylor elé.

- Tökéletes! – mutatta fel hüvelykujját és felállt eddigi helyéről. Szemem forgatva haladtam el mellette, közbe felkaptam egy leopárd mintás Rayband szemüveget az egyik szekrényemről és elhagytuk a szobám.

Nem tudom mennyi lehetett az idő, de a hangokból ítélve nem épp korán van. És ezt honnan tudom? Onnan, hogy Perrie hangos nevetését lehetett hallani, és amikor itthon van, ezt dél előtt sose szokott megtörténni.

- Jó reggelt. – léptem be a konyhába, ahol a többiek voltak.

- Azt hittem visszaaludtál. – csodálkozott nővérem.

- Bizonyos személy nem hagyta. – néztem szúrós szemekkel Taylor-ra, aki csak kezeit maga elé emelte védekezés képen.

- Nem csináltam semmit. – rázta fejét – De én lépek. –sétált elém.

- Ne vigyünk el? – néztem fel rá, mire csak megrázta a fejét.

- Vigyázz magadra picur. – puszilta meg a homlokom, kezeim nyaka köré tekertem és egy cuppanósat nyomtam arcára.

- Te is Teddy. – motyogtam kuncogva.

- Sziasztok. – intett a többieknek, majd az asztalról felkapva egy müzlit el is viharzott.

- Nos, mi a mai terv? – fordultam a többiek felé, akik csak bagoly szemekkel néztek rám. – Mi van? – ráncoltam homlokom értetlenül.

- Mióta vagytok együtt? – szólalt meg először Harry.

- Nem járunk. – ráztam meg a fejem.

- Először este kézen fogva jöttök le az emeletről, utána felmentek és elég fura nyögések és nevetések szűrődnek ki a szobádból, ma ölelkezve keltek és most pedig úgy búcsúzkodtok, mint akik meghalnak egymás nélkül. – nézett rám értetlenül Zayn.

- Szóval itt tuti több van, mint barátság. – nézett rám gyanakvóan Pezz.

- Több mint barátság, kevesebb, mint szerelem. – vontam vállat. Ezt a témát már ezerszer át rágtuk Taylor-al, de mindig ide lyukadunk ki. Nem tudunk másként nézni egymásra. Ő nekem a második bátyám.

- Mióta ismeritek egymást? – kérdezte Niall.

- Azt hiszem kiskorunk óta. – vigyorodtam el.

- A két pisis. – horkantott fel Perrie, mire elnevettem magam. A sok szép emlék egy csapásként söpört végig rajtam. Mindig a nyakán lógtunk és egyszer titokba vele aludtunk egy ágyba és öt évesen még nem épp a szobatisztaságunkról voltunk híresek, így oda pisiltünk.

Egy gyors reggeli után végül kocsiba pattantunk. Sajnos a fiúkat sem hagyhattuk itt, ezért Niall, Harry és Zayn is jött velünk. Reménykedtem, hogy lassan tűrni fognak, és nem szólnak bele, de be kell vallani….. rosszabbak, mint a lányok.

*  *  *  *  *  *

- A másik sokkal jobb. – rázta a fejét Harry.

- Szerintem meg ez tökéletes. – vigyorgott Jade és Perrie.

- Egyetértek velük. – bólogatott Niall helyeslően a két lány véleményére. Szinte már a hajam téptem, annyi ruhát felpróbáltattak velem, de mindig volt valami kifogás. Szerencsére Zayn nem szólt bele, inkább csak unottan feküdt a földön (?) és a plafont bámulta.

- Akkor ez lesz. – forgattam meg szemeim és visszasétáltam a próbafülkébe. Kis szenvedés árán igaz, de sikerült levennem magamról a meseszép ruhát, majd visszaöltöztem az utcai szerelésembe. Mire kiléptem a fülkéből addigra drágalátos nővérem már ki is fizette a ruhát. Már kezdtem megkönnyebbülni, hogy ennyi volt a vásárlás, de nagyot tévedtem. Perrie mindig is arról volt híres, hogy imád vásárolni.

Ezzel nem is lenne nagy baj, de ha együtt megyünk, akkor ott rendszerint mindig nagy viták vannak. Tudni illik az ízlésünk teljesen eltér. Míg ő a 90-es évek és a hippi stílusért és a cipőkért van oda, addig én inkább a keresztes, szegecses, masnis, bajuszos cuccokért rajongók már vagy 5 éve. Ezen pedig általában összekapunk.

Az üzleteket sorra szeltük csakhogy a ruhámhoz találjunk egy normális cipőt, amiért én nem rajongtam. Nem nagyon szeretek magas sarkúban flangálni, főleg nem annyi ember előtt, amennyi a suliban lesz. Végül is este hatra sikeresen megvettünk mindent, sőt még többet is. A biztonság kedvéért Jade vett magának 3 masnis kiegészítőt, Zayn egy új bőrdzsekit, Harry két kukás sapkát, Niall vett nekünk vacsit és Pezz vett magának két pár cipőt, míg én kaptam egy magas sarkút és vettem egy szegecses pulcsit. Azt hiszem jól összehoztuk ezt.

*  *  *  *  *  *

A nappaliban ülve fogyasztottuk a vacsoránkat, most már kiegészülve a többi bandataggal és barátnőikkel. Néhányan a kanapén ültünk, és van, aki a földön telepedett le és egy bugyuta filmet néztünk. Mondjuk engem lefoglalt és csak a végén eszméltem fel, akkor is, amikor a telefonom megcsörrent. Sietve álltam fel Niall mellől és mobilom fölkapva mentem a konyhába.

- Igen? – vettem fel, meg sem nézve, hogy ki az.

- Szia, Brooklyn vagyok. – szólt a vonal túlsóvégén egy nyávogós hang.

- Mit szeretnél? – tértem a lényegre.

- Megkérdezted a nővéred a bálról? – nyávogott tovább, amitől kirázott a hideg.

- Teljesen kiment a fejemből. – hajtottam le a fejem.

- Akkor ideje lenne, ha megkérdeznéd, mert akkor úgy alakítjuk az estét.

- Ha annyira fontos neked, akkor miért nem kérded meg te?

- Mert a te testvéred és nagyon jól tudod, hogy nem bírom, mert elvette a barátomat. – nagyképűsége még a telefonon is áthallatszódott.

- Brooklyn, ugye tudod, hogy Zayn sosem volt a barátod és soha nem is lesz? – világosítottam fel.

- Ne légy abba olyan biztos. A bálon, majd teszek róla, hogy engem szeressen és ne a te vinnyogó nővéredet. – előjött az utálatos perszóna, akit ki nem állhatok.

- Még mindig csak egy szőke lotyó vagy. – motyogtam idegesen és bontottam a hívást. Én se rajongok azért, hogy Perrie Zayn-el jár, de senki nem sértegetheti őket nyilvánosan, csakis én! Idegesen túrtam hajamba és visszasétáltam a többiekhez. Jöttömre mindannyian felém fordultak és kíváncsian néztek rám.

- Minden rendben? – mosolygott Danielle. Elgondolkozva néztem rá és azon töprengtem, miként kezdjek bele mondani valómba, vagyis inkább kérdeznivalómba.

- Demi, megijesztesz. – lépett mellém Louis és átkarolta a vállam. Rámosolyogtam, mire elhúzott a dohányzóasztalig és leültünk rá. Még az előbbinél is kíváncsiabban néztek rám, így muszáj volt megszólalnom.

- Szóval. – kezdtem bele, de el is akadtam.  – Tudjátok lesz a végzős bál. – ujjaimat piszkáltam.

- Egy lány életében az egyik legfontosabb dolog. – vágott közbe Eleanor.

- Igen. – helyeseltem – Általában szokott lenni élő zene is. Mindig más. Akik ismertek. – dadogtam, ugyanis gőzöm nem volt, hogy mit kéne mondanom.

- Ezzel mind tisztában vagyunk, de mit szeretnél kihozni belőle? – nézett rám Leigh-Anne.

- Szóval a suli és a diákok szeretnék, ha a mostani bálon fellépne a One Direction és a Little Mix. – böktem ki végül. Idegesen játszottam hajam végével és vártam a reakciókat. Vagyis egy reakciót, ami persze nem történt meg.

- Ez nagyszerű lenne. – ujjongott Pezz.

- Nekünk is ruhát kéne venni akkor, nem? – szólalt meg Jesy. Könnyeimmel küszködve néztem nővéremre. Neki már megvolt az ő végzősbálja, miért akarja elvenni most az enyémet? Nem volt elég az álmom még ettől is meg akar fosztani?

- Demi, te nem is örülsz? – simította combomra a kezét Perrie.

- Dehogynem! – egy mosolyt erőltetve néztem fel rá, szemeiben a kétségbeesés tükröződött.

- Nem úgy tűnsz. – motyogta szomorúan.

- Örülök, csak…. – félbehagytam a mondatot. Nem akartam ünneprontó lenni.

- Csak mi? – kérdezett rá.

- Csak szerettem volna, ha ez az este rólam szólna. – vontam vállat, szemeim csípték a könnyek.

- Ne butáskodj, ez rólad fog szólni! – meg akart ölelni, de elhúzódtam tőle és lassan felálltam.

- Nem Perrie. – ráztam a fejem. – Ez a One Direction-ról és a Little Mix-ről fog szólni. – egy könnycsepp futott végig arcomon, majd felszaladtam a szobámba. Magamra zártam a szobaajtót és a fürdő ajtót is, majd elővettem a mobilom és a fülhallgatóm és befeküdtem az ágyba. Gyorsan írtam egy üzenetet Brooklyn-nak:

Ott lesznek. Remélem most boldog vagy-.-

Ezt elküldve elindítottam egy zenét és a párnámat szorongatva feküdtem és sírtam. Nem sokkal később telefonom pityegése jelezte, hogy SMS-em jött.

Ne tudd meg mennyire;D Brook♥

Hánynom kell ettől a nőtől, de komolyan. Mindig ott tesz keresztbe ahol csak tud, puszta féltékenységből. Mégis azt hiszem most szúrt ki velem a legjobban.

Egy újabb sírógörcs tört rám, ahogy végig gondoltam, hogy ő volt az egyik legjobb barátnőm, mégis 3 éve azon vagyunk, hogy keresztbetegyünk egymásnak. Szép kis emlékek nem mondom. Végül sikerült magam álomba sírni.

Komizz!!;)