10. Kat

Hello:) Nagyon hozzáfűzni valóm nincs, csak annyi, hogy köszönöm, azt az egy komit!:)
Jah és már csak TÍZ rész, és benne lesz az Union J!!;)

Az elmúlt napjaim annyiból álltak, hogy reggel felkeltem, lefürödtem, tanultam, melóztam, táncra mentem és ismét tanultam. Ez így ment egész szombat, vasárnap, hétfő és kedd. Volt, hogy még a munkahelyemen is a könyveket bújtam. Az is előfordult, hogy egy vevőnek elkezdtem mesélni az első világháborút a menü helyett. Szerintem nem nagyon örült neki, de kedves volt és kijavított, amibe hibáztam, szóval egy rossz szavam se lehetett. De a tanulás annyira elvette minden időmet és energiámat, hogy még enni is elfelejtettem. Volt, amikor anya hozta be a kaját csakhogy egyek valamit, mert egész nap egy falatot se ettem és ennek az eredménye is megvan. Négy nap alatt négy kilót fogytam.

- Demi. – bökte meg az oldalam valaki.

- Te is fiam Brutus? – kaptam fel hirtelen a fejem és körbenéztem. Kat értetlenül nézett le rám. – Bocsi. – mosolyogtam rá, hogy mit is mondtam az előbb.

- Semmi baj. – kuncogott fel – Kikészít a tanulás? – vette el előlem a töri könyvem, ami eddig a párnám volt.

- Az nem kifejezés. – ásítottam egy nagyot – Ha Perrie-t keresed, akkor rosszkor jöttél, mert Zayn-el mentek moziba. – ültem fel.

- Pedig azt mondta, hogy ma itthon lesz. – húzta el a száját.

- Igen, de egy hirtelen ötlettől vezérelve elmentek. De azt üzeni, hogy ha van időd, akkor várd meg vagy hívd fel és akkor eljönnek hamarabb.

- Nem zavarom őket. – legyintett. – Nem baj, ha veled megvárom?

- Előre szólok, hogy nem vagyok jó társaság. – mutattam a körülöttem heverő könyvekre.

- Igen, azt észrevettem te is apám, Caesar. – nevetett fel. Egy kicsivel jobb kedvel bújtam vissza a többi tantárgy rejtelmeibe, amibe szerencsére Kat is segített. Vagyis inkább ő kikérdezte, és mindig megjutalmazott valamivel egy-egy tétel sikeres elmondása után. Rendszerint kaptam egy-egy csokit, amit majd be kellesz hajtanom tőle.

Ahhoz képest, hogy Perrie legjobb barátnője, engem is mindig úgy kezelt, mint a húgát vagy a barátnőjét és örültem, hogy nem néz le. Ő az egyetlen személy a barátai közül, aki Perrie mellett áll, amióta jelentkezett az X Factorba, amiért egy részben hálás is voltam, hogy nem hagyja magára.

Este hét fele egy szőke hajzuhatag dugta be a fejét az ajtón, és sikítva rohant barátnője nyakába. Mosolyogtam a látványon, mert el tudom képzelni, hogy milyen lehet a legjobb barátodtól távol lenni egy hónapig és addig csak telefonon beszélni. Inkább nem hazudok, gőzöm nincs, róla milyen lehet így élni. Biztos vagyok benne, hogy én nem bírnám ki nélkülük.

- Nos, hugi, hogy haladsz? – ült le mellém Perrie és egy tételt emelt fel a sok közül.

- Egész jól. – füllentettem egy kicsit és rámosolyogtam. A péntek esti kis incidenst már szombaton megbeszéltük és tisztáztuk, hogy én is örülnék neki, ha ott lennének a bálon. Ekkorát még soha nem hazudtam, de egyszer mindent el kell kezdeni nem igaz?

- Akkor nem zavarunk. – egy puszit nyomott a fejem búbjára és felállt. -  Ha van, valami szólj! – sétált a szobája felé, mire bólintottam.

- Megleszel Caesar? – ölelt meg Kat.

- Azt hiszem Brutus. – öleltem vissza, majd elengedtem hagy menjen barátnőjével, úgyis van egy csomó megbeszélnivalójuk.

Kedvtelenül és nagyokat ásítva vettem kezembe a következő tételt és azt kezdtem el olvasgatni.

Niall szemszöge:

- Szerintem tuti zavarunk. – rázta a fejét rosszallóan Jesy.

- Ne izélj már. – legyintett Jade.

- Inkább kopogjon már valaki. – szólt fel Louis. Gyorsan megnyomtam a csengőt, mielőtt még kinyírná valaki a másikat. Két perccel később mozgolódást hallottunk bentről, majd lenyomódott a kilincs és egy szőke hajú, kék szemű lány nézett ránk zavartan mosolyogva.

- Te nem Perrie vagy. – állapította meg Lou.

- Nagyon okos vagy drágaságom. – dicsérte meg Jesy.

- Kat vagyok. – szólalt meg végül az idegen.

- Kat? – kérdezett vissza Jade. – Te vagy Pezz legjobb barátnője? – kérdezett vissza, mire a lány zavartan bólintott.

- Kat, ki az? – kiabált ki a mi szőkeségünk is és nem sokkal később fel is bukkant – Srácok, hát ti? – lepődött meg.

- Gondoltuk jövünk ismerkedni. – vont vállat Harry.

- Nagyon vicces vagy. – borzolta meg a haját a lány – Amúgy Kat ő itt Niall, Harry és Louis. – mutatott sorba rajtunk – A lányokkal meg már találkoztál. – nézett két bandatársára.

- Sziasztok. – intett még mindig félénken a csaj. Látni lehetett rajta, hogy kicsit kényelmetlenül érzi magát.

- Demi? – tértem a lényegre. Nem akartam bunkónak tűnni, de jobb szerettem volna már a házban lenni, minthogy idekint a hűvösbe ácsorogjak, kezemben egy szatyor édességgel.

- Tanul. – szólalt meg egyszerre a két szöszi, mire felnevettek.

- Akkor egy kicsit kiszakítjuk onnan. – vigyorgott Louis, mire Perrie arca elkomorodott.

- Srácok, imádlak titeket tényleg, de szerintem ez nem lenne jó ötlet. Demi-nek most a tanulás a legfontosabb és szeretném, ha az érettségije jól sikerülne. – nézett végig rajtunk.

- Mi is, de hidd el ügyes lány simán menni fog neki. – mosolygott Jade.

- Egy kis kikapcsolódás nem árthat neki. – érveltem én is.

- Nem sokáig zavarunk. – szólalt meg Jesy.

- És segítünk neki. – mondta Louis.

- És időben ágyba dugjuk. – fejezte be a monológ sorunkat Harry és mindannyian szomorú boci szemmel néztünk rá. Perrie arcán látni lehetett, hogy megenyhült, de azért még kicsit vonakodott.

- Menjetek, de ne nézzetek így többet. – hadonászott az arcunk előtt, mire mindannyian egy puszit nyomtunk az arcára és felsiettünk az emeletre. Minden kopogás nélkül nyitottunk be Demi-hez, aki az ágyon háttal feküdt és egy töri könyvet olvasott.

- Hello! – köszöntöttem hangosan, mire ijedten fordult felénk.

- Hát ti? – vonta össze szemöldökét zavartan.

- Ma senki nem örül a látogatásunknak? – háborodott fel Lou.

- De, bocsi. – rázta meg a fejét Demi, majd ülőhelyzetbe tornázta magát.

- Szarul festesz kislány. – ült le mellé Jesy.

- Kivagyok a tanulástól. – dőlt hátra.

- Mióta tanulsz? – mentem közelebb hozzá és lepakoltam a kezemből.

- Szombat reggeltől, közbe voltam melózni három műszakot, táncon is voltam, így négy nap alatt sikerült kemény 3 órát aludnom, és fogytam négy kilót. – motyogta.

- Ez rosszabb, mint nekünk egy turné. – húzta el a száját Harry.

- Akkor jól jön egy kis kikapcsolódás. – ült rá Demi hasára Jade.

-Jade ugye tudod, hogy az én 51kilós súlyommal megszakadok a te 70kilós seggeddel? – nyögött fel Demi. Mindannyian felnevettünk a kijelentésén, mire a vörös hajú lány mérgesen nézett ránk.

- Lehet, hogy nagy, de hidd el, hogy formás is. – nyújtotta rá az illető a nyelvét.

- Ezt nem tagadjuk. – mondtuk egyszerre Harry-vel és lepacsiztunk.

- Meghaltok. – szűkítette össze a szemeit és egy párnát kapott fel és azzal kezdett el püfölni minket. Nem hagytuk magunkat, így mi is felvettünk egy párnát és a vörös démont ütöttük vele. Egy ideig elszórakoztunk vele, amikor Jesy hirtelen kikapta kezünkből a párnát. Mindhárman szomorúan néztünk, de nem hatotta meg aranyosságunk, így messzire rakta tőlünk azokat.

- Ezt neked hoztuk.  – szakítottam félbe Lou és Demi beszélgetését, és Demi arcába nyomtam a szatyor édességet.

- Kösz. – mosolygott, majd a zacskó tartalmába belenyúlva előhalászott egy csomag gumicukrot. – Amit lefogytam négy nap alatt, most visszahízom 5 perc alatt! – vigyorgott és már kezdte is kibontani a finomságot.

- Tudtuk mi, hogy mi kell neked. – ölelte meg Jesy.

- Mit hoztatok még? – kérdezte teli szájjal Demi.

- Egy filmhez mit szólsz? – húzta elő kabátja zsebéből Louis a kedvenc filmjét.

- Randiztam egy sztárral? – nézett ránk csillogó szemekkel.

- Még nem, de csak szólj és állunk rendelkezésedre. – vigyorgott Harry.

- Nagyképűséged akkora, mint ide Kína. – forgatta meg szemeit Jade.

- Inkább nézzük. – szólaltunk meg egyszerre Jesy-vel. Demi felállt, berakta a DVD lejátszóba a filmet, mi pedig elhelyezkedtünk a franciaágyán. Még szerencse, hogy ekkora ágya van, mert hárman a földről nézhetnék a filmet. A filmelindítása után a házigazda is befeküdt középre, közém és Jade közé.

- Sose unod meg ezt a filmet? – szólalt meg Louis a film kezdése után két perccel. Tudtam, hogy arra céloz, hogy amikor először néztünk közösen filmet, akkor is ezt kelletett megnézni.

- Nem. Mindenkivel megnézetem, aki fontos számomra. – dünnyögte a lány.

- Tényleg, erről jut eszembe. – ült fel hirtelen Jade. – Képzeld Demi, Sam jön holnap. – nézett csillogó szemekkel Demi-re.

- De rég láttam már. – nézett rá Demi.

- Tudom, és azért gondoltuk azt, hogy jöhetnél velünk. Sam már hiányol. – nevetett fel. Nevetésének hangja engem is mindig mosolygásra kéztett, annyira aranyos.

- Az jó lenne! – visított fel mellettem. – De megígértem Niall-nek, hogy holnap suli után megyünk ünnepelni. – húzta el a száját.

- Menj nyugodtan. – simítottam kezem vállára – Majd, bepótoljuk. – vontam vállat.

- Akkor gyere velünk Niall. – hozta fel mosolyogva az ötletet Jade. Arcomról lefagyott a mosoly ennek a mondatnak a hallatán. Demi félve nézett rám, mert tudta, hogy mi van velem. Bírom Jade-t, nagyon is. De ez már olyanfajta kedvelés, amit nem barátok iránt szoktak érezni. Tetszik nekem, nagyon is! A szeme, a mosolya, a nevetése és mindene. Azt hiszem teljesen belebolondultam.

-  Nem kösz.  - vontam vállat az ajánlatára. Nem bírnám nézni, ahogy ott enyelegne a barátjával. Tudhattam volna, hogy ez lesz. Nem lett volna szabad ennyire beleélni magam, hogy hátha lesz esélyem Jade-nél, mert látszik, hogy bukta a dolog. Demi mindig próbált bíztatni, de rájöttem, hogy semmi esélyem nincs olyan lányoknál, mint Ő. És a fogszabályzóm meg csak plusz teher.

- Shh, filmet szeretnék nézni. – szólalt fel Harry, mire elkezdtünk nevetni viselkedésén.

A film nézése csendben telt, mindenki a történésekre figyelt, csak én nem. Kattogott az agyam. Vagyok olyan hülye, és mindig olyan lányokba zúgok bele, akibe nem kéne, vagy barátja van, vagy aki tudomást sem vesz rólam. Valljuk be: Nincs szerencsém a lányok terén.

A film megkezdése után félórával, halk motyogás törte meg a csendet. Mindannyian kíváncsian fordultunk Demi felé, aki egyenletesen szuszogva aludt.

- Hamar kidőlt. – kuncogott fel Jesy.

- Fáradt volt már szegény lány. – takarta be Louis egy pléddel.

- Holnap nagy nap vár rá. – pusziltam meg a homlokát.

- Sikerülni fog neki. – ismételte meg előző tettemet Jade is.

- Menjünk. – kapcsolta ki a tv-t Harry, majd felálltunk, leoltottuk az éjjeli szekrényen lévő lámpát és elhagytuk a szobáját. A lépcsőn lefele menet hangos nevetéseket hallottunk a nappaliból, így oda mentünk először. A kanapén a két szőke lány ült, és valami filmet néztek. Jöttünkre leállították a dvd-t, és Perrie jött felénk.

- Ez tényleg rövid látogatás volt. – vonta össze szemöldökét.

- Kidőlt szegény. – szólalt meg Jade és Jesy.

- Nem csodálkozom. – húzta el a száját Kat.

- Akkor mentek? – kérdezte Perrie.

- Maradhatunk is. – vigyorgott Harry.

- Tünés! – tolta ki az ajtón Louis, a legjobb barátját.

- Jó éjt lányok. – intettem és mentem a két srác után.

- Mi is megyünk. Sziasztok. – hallottam a két lány hangját, majd mindketten társultak hozzánk. Beszálltunk a kocsiba, majd a szállodához érve, mindannyian mentünk a saját szobánkba, és mindannyian reménykedtünk, hogy Demi-nek holnap jól fog sikerülni az érettségi.