12. Irány Kalifornia

Hello!:) Tudom sokat késtem, de úgy látom senkinek nem is hiányzott az új rész=/ Lehet, hogy semmi értelme tovább írnom a részeket. Egy komin kívül semmit nem kapok, és elég rosszul esik=/ Lehet, hogy abba hagyom a történetet, mert ha nem olvassa senki, akkor annak semmi értelme. 

Úgyhogy egy hónapig biztos nem lesz új részt! Egyik ok, hogy senki nem jelez vissza, hogy mi a véleménye a blogról. Kettő, szinte alig olvassa valaki. Három pedig, hogy nem is leszek itthon, és nem is tudnám feltenni a részeket...remélem azért, hogy mire haza érek, nem kellesz abbahagynom véglegesen, mert nem lenne szívem hozzá, főleg, úgy hogy nem sokára már az Union J is feltűnik benne:(

Minden visszatért a régi kerékvágásba. A Little Mix és a One Direction visszatért Londonba és mindannyian a saját karrierjükkel kezdtek el foglalkozni. Mind a két csapat stúdióba vonult, annyi különbséggel, hogy a lányok az első lemezük miatt mentek, míg a srácok a második albumokhoz kezdték el felvenni a számokat. Én is sokat álmodoztam arról, hogy egyszer én is felvehetem a saját dalomat, amit majd a rádióban és a tv-ben fogok visszahallani, de minden romba dőlt. Helyettem már más teszi azt, amit én szerettem volna.

Az elsuhanó tájak még jobban rontottak az állapotomon. Nem elég, hogy így sincs olyan jó kedvem, de még odakint is szakad az eső. Ilyen egy igazi angliai időjárás. Bár az egyetlen jó dolog, hogy útban vagyunk London felé. Máskor mindig unottan ülöm végig a kocsiutat odáig, de most más volt. Anya most nem Perrie-hez visz, hanem egyenesen a repülőtérre, ugyanis ma irány Kalifornia, vagyis pontosabban Long Beach.

A rossz időjárásra való tekintettel anya felajánlotta, hogy Brooklyn-t, és engem elhoz kocsival, hogy ne kelljen a bőröndjeinkkel szenvednünk az esőbe, amiért hálás voltam neki. A többiek pedig jönnek vonattal. Kedvesek vagyunk nem igaz?

A csapatból, amikor megtudták, hogy Brook is jön velünk szinte senki nem repesett az örömtől, egy valakit kivéve. Ő Taylor. Tudja, hogy Brook milyen volt régen, és amikor meglátta ismét barna hajjal, szó szerint szegény lány nyakába ugrott. Örültem, hogy legalább ő kiáll mellettem.

- Annyira aggódom kicsim. – ölelt meg még egyszer jó szorosan anya, most már a repülőtéren.

- Nem lesz semmi baj, ígérem! – öleltem vissza. – De te akkor Perrie-nél aludj! – húzódtam el tőle és úgy néztem komoran szemébe. Nem szeretném, ha anya este vezetne, így megbeszéltük, hogy a ma estét Perrie és Jade közös lakásában tölti. Fura volt azt mondani, hogy a két lány lakása, mert még csak egyszer jártam náluk.

- Ott fogok. – simított végig arcomon, arcán egy könnycsepp gördült végig. Aggódtam érte, és ő is aggódott értem. Most először hagyom el az államokat és furcsa, hogy nem a családommal. Gondolat menetemet, a hangosbemondó szakította félbe, miszerint be kell szállnunk a gépre, ha nem szeretnénk itt maradni.

- Mennem kell. – fogtam meg a kis táskám, amit magammal viszek a gépre.

- Vigyázz magadra! – nyomott egy puszit arcomra és utamra engedett. Sorban váltunk el mindannyian a szüleinktől és indultunk el a gép felé. Még utoljára visszanéztem anyára, aki Taylor anyukájába kapaszkodva integettek. Perrie is megígérte, hogy itt lesz, de mégsem tudott eljönni. Nem akarunk nagyon együtt nyilvánosan mutatkozni, mert nem szeretnék belefolyni abba az életbe, amibe ő. Vagyis akartam, de nem olyan módon, mint a Little Mix-es Perrie Edwards kishúga.

Lassan elfoglaltuk a helyünket a gépen és én szerencsére Taylor mellé kerültem, az ablak mellé. Más esetben örültem volna neki, de jelenleg London sötétségbe burkolózott, csak az esti fények világították be, de azt hiszem, Amerika felé érve jobban fogok örülni. Telefonom mielőtt kikapcsoltam volna, még elolvastam a Niall-től jött üzenetet:

                Jó utat, és vigyázz magadra!:) Hiányozni fogsz.:( Amint odaértél jelezz nekünk!!:D Jade és Niall Xx

Örültem, hogy nekik legalább eszükbe jutottam, viszont egyben sajnáltam is Niall-t. Szerelmes Jade-be és nem mondhatja el neki, mert ott van Sam. Hiába próbáltam reményt önteni belé, valahogy sehogy nem ment. Feladta a harcot ellene.

Lassan felszállt a gép, és a magasból néztem le szülőhazámra. Soha nem voltam még négy napnál tovább az otthonomtól, nem hogy még az egész államtól, de tudtam, hogy jól fog alakulni ez a nyár. Már csak 7 óra és köszönthetem Los Angeles-t.

- Viszlát, London! – suttogtam az ablaknak, majd fejem Taylor vállára hajtottam és mély álomba szenderültem.

*  *  *  *  *  * 

A nap sugarai gyönyörűen játszottak a tengeren. A sós víz illata érződött mindenhol, a nap melegen sütött. Ez Kalifornia!

Körülbelül egy órája érkeztünk meg a szállásunkra és elfoglaltuk a szobákat. Nagy harcok mentek érte, de én mindenképp a legjobbat kaparintottam meg. A szoba igaz nem volt a legnagyobb, de otthonos volt. Egy nagy franciaágy volt középen a falnál, vele szemben egy szekrény, ahová a legfontosabb dolgaimat kis is pakoltam, meg egy íróasztal és pár szekrény. De a legjobb a tengerre néző ablak és az ahhoz társuló erkély volt. Jelenleg is innen csodáltam a tájat.

- Minden rendben? – lépett mellém Brooklyn.

- Persze, csak a tájat néztem. - mosolyogtam rá. Örülök, hogy itt van velünk. Legalább helyre tudjuk tenni azt, amit elrontottunk.

- A többiek arra készülnek, hogy lemennek a partra. Jöttök? – kiáltott fel Taylor a ház hátsóbejáratánál. Imádtam a házat, hogy egyik oldala az utcára néz, míg a hátul már a tengerpart van.

- Én kihagyom. – vont vállat szomorkásan a mellettem álló lány.

- Miért? –néztem rá.

- Mindenki utál rajtatok kívül. - hajtotta le a fejét.

- Ha bedobhatunk a vízbe, akkor mindent elfelejtünk! – vigyorgott Josh és Victoria.

- Ha ennyi az ára, akkor százszor is. - nevetett fel Brook.

- Vigyázz, mert komoly megcsinálják százszor. – böktem oldalba – Mindjárt megyünk. – szóltam le a többieknek, és ők mentek is, míg mi a szobába mentünk egy bikinit keresni. Szerencsére hamar megvoltunk és, míg ő a fürdőben én addig a szobában öltöztünk át. Ő egy halványrózsaszín külön részesben mutatta meg tökéletes testét, míg én egy sötétkék alapon, színes mintásba mutogattam magam.

Miután átöltöztünk gyorsan szaladtunk a többiek után, de mire odaértünk már le is maradtunk arról, ahogy a fiúk bedobták a lányokat a vízbe. Persze, ahogy megláttak minket, mi is követtük a másik három lányt. Sokat szórakoztunk és locsoltuk egymást és egy birkózás bajnokot is csináltunk. Én Josh nyakába ültem, Brook Taylor-éba, míg Kim az Aaron-éba. Martuk, csíptük egymást, közbe a fiúk is ütögették egymást, így mi lányok egyszerre dőltünk el és érkeztünk a sós vízbe. Nevetve jöttünk fel a felszínre és ugrottunk a srácok hátára. Persze a tervünk, miszerint eldöntjük őket nem jött be, így ők hátradőltek, míg mi a hátukon csimpaszkodtunk, akár a majmok és ismételten a vízben kötöttünk ki.

Imádom őket, mert akárhányszor rossz kedvem van, ők azok felvidítanak, és olyan szinten vannak, mint én. Sokan mondták már, hogy mi ilyen nagy ikertestvérek vagyunk, amit azt hiszem, kezdek megérteni miért, mondanak. Ha kell, úgy viselkedünk, mint a felnőttek, és ha kell, olyanok vagyunk, mint az öt évesek. És jelenleg az utóbbit csináljuk. Vidámak és boldogok vagyunk, kiélvezzük egymás barátságát, és nekem jelenleg ez a legfontosabb.

- Na, jó, nekem egyelőre ennyi elég volt. – köhögtem, ahogy ismét a víz alól bukkantam fel. Soha életemben nem voltam még annyiszor víz alatt, mint most az elmúlt másfél órában. Arcomat törölve és bikinimet igazgatva sétáltam ki a vízből, egyenesen a törülközőnkhöz, ahol Becky napozott.

- Te mennyi vizet nyeltél? – nevetett fej szerkezetemet látván.

- A fél tenger már a tüdőmben van. – dőltem el mellette. – Te miért nem mész be?

- Nem bírom Brooklyn-t. – rázta a fejét.

- Beck, ezt megbeszéltük. - nyögtem ki. Nem akartam veszekedni egy ilyen apróság miatt. 

- Nem. Te csak elmondtad és nem hagytad, hogy mi mondjuk valamit. – nézett le rám.

- Figyelj, ő próbál megváltozni, de ha te is segítenél neki, akkor sokkal jobban menne neki. – néztem rá hunyorítva – Rajtad kívül, mindenki megbocsájtott neki. – mutattam a vízre, ahol ismét egy birkózás zajlott.

- Igazad van. – egyezett bele.

- Még szép, hogy igazam van. – nevettem fel nagyképűen. – Tűnés befele. – vettem le szeméről a napszemcsit, majd felvettem azt és elterültem.

- Hé, amúgy csináltam pár képet a telefonoddal, ha izgat, nézd meg. – bökött oldalba és már el is tűnt. Kicsit süttettem magam, majd ahogy éreztem, hogy nagyjából megszáradtam a telefonom után kezdtem el kotorászni. Nem telt bele sok időbe és már a képeket nézegettem. Voltak nagyon viccesek, de volt pár jó kép is. A birkózásunk is meg lett örökítve, amin nevetni tudtam, milyen hülye fejeket tudtunk bevágni.

Az órára néztem, ami fél ötöt mutatott, szóval nálunk most van olyan 10 óra fele. Gondoltam már felkeltek az otthoniak, szóval tárcsázni kezdtem Niall-t. Egy csörgés, két csörgés, három csörgés, nég..

- Miért nem hívtál hamarabb? – támadott le egyből. Szép, köszönni is luxus lett, amióta eljöttem? Mivel egy kicsit se kedvesen fogadott, ezért gondoltam megviccelem.

- Jó napot kívánok, ön Demetria Edwards egy hozzátartozója? – szóltam bele a telefonba, hangom elváltoztattam.

- Egy barátja vagyok, maga ki? – kérdezett vissza a szőkeség, hangján hallani lehetett, hogy meglepődött.

- Az lényegtelen. Fontos dolog miatt hívom! – hangom komoly volt.

- Várjon, kihangosítom. – szólalt meg ismét, majd valamit matatott.

- Mi van Demi-vel? – szólalt meg aggódva Perrie. Á, szóval együtt van a nagy csapat.

- Amint tudják Demetria repülővel érkezett Kaliforniába.

- Igen, de mi történt? – szólalt meg Jade, hangja kétségbeesett volt.

- Sajnos történt egy baleset vele, és a barátaival. – nem sok kellett, ahhoz, hogy elnevessem magam, ezért kicsit eltartottam számtól a telefont.

- Mi? Micsoda? Hol vannak? Mi történt? – nővérem hangja már-már elcsuklott, közbe Taylor jött oda, aki kíváncsian nézte mit csinálok.     

- Megviccelem őket. – tátogtam el neki.

- Hé, van ott valaki? Mi történt Demi-vel? – szólt egy kicsit ingerültebben Jesy.

- Elnézést, de most kaptam egy nagyon rossz hírt. – haraptam ajkamba.

- Micsoda? Mondja már el! – kiabált Zayn.

- Sajnálattal közlöm, hogy Demi és a barátai súlyos agybetegségben szenvednek! – nevettem el magam, és most már a hangom is a rendes volt.

- Demi? – szólaltak meg szinte egyszerre.

- Nem. Isabella Swan.

- Meg Edward Cullen. – szólt bele a telefonba Taylor is.

- Az istenszerelmére. – nagyokat lélegzett Perrie.

- A szívbajt hoztad ránk, de dili. – nevetett fel Jade.

- Mondtam, hogy súlyos agybetegségben szenvedünk. – kuncogtam.

- Legközelebb menj el, egy diliházba. – horkantott fel Zayn.

- Te pedig egy plasztikai orvoshoz. Kicsit át kéne szabni a fejed. – motyogtam.

- Legalább most ne öljétek egymást. – szólt ránk Louis.

- Milyen a tenger? – terelte a szót Leigh-Anne.

- Fenomenális. – nyávogtam, mint egy kis gyerek. Még egy kicsit beszélgettünk, majd nekik menni kellett dolgozni, én meg napoztam tovább Taylor-al.

Unaloműzés kép felnéztem twitter-re is, ahol szinte csak az 1D-vel volt tele minden. Gyorsan kiposztoltam egy képet, amin épp csücsörítek, és béke jelet mutatok.

                                  

                                                  SmileEdwards: Hello Kalifornia!;)

*  *  *  *  *

A fürdőzés után megbeszéltük, hogy este elmegyünk egy kicsit szórakozni. Mindannyian vágytunk egy jó kis bulira, és úgy a legjobb az egész, hogyha idegen helyen éljük ki tinédzserkori hajlamainkat. Vacsora után a ház kész bolondok háza volt. Mindenki fel-alá szaladgál és próbált bejutni a fürdőbe, amivel egy gond volt: Egy fürdő jutott nyolc személyre. Mivel én a vízi partink után lefürödtem több szerencsével jártam, mint a többiek. Míg nagy harcok mentek a fürdőért én addig csak szép lassan felöltöztem valami csinibe.

- Szerinted milyen? – lépett be a szobába Brooklyn, most már ő is az esti szerelésében. A rózsaszín csipkés mintájú ruha tökéletesen simult testéhez, és a mellkasán lévő átlátszó ruha sokat sejtetően hatott. A lábán egy egyszerű magas sarkú volt és még pár ékszer volt a kezén. Haja erős loknikban omlott vállára.

- Tökéletes. – mosolyogtam.

- Te is jól nézel ki. – nézett végig rajtam. Én egy kicsit partisabb ruhát választottam a ma estére. A kék flitteres ruha a testemhez simult, és ahogy a fény ráesett mind megvilágított. Hajam szög egyenesre vasaltam, cipőként egy szürke csillámos magas sarkút vettem fel, és ahhoz illően választottam ezüstös ékszereket.

- Menjünk. – kaptam fel a kistáskám az ágyról, majd Brook-ba karolva léptünk ki a szobából és pont beleütköztünk a fürdő felé szaladó Josh-ba.

- Hűha, jól néztek ki csajok. – mutatta fel hüvelykujját és közbe vigyorgott hozzá, majd beszaladt az üres fürdőbe. Szemünket forgatva lépkedtünk le a lépcsőn, ahol a nappaliban a maradék két fiú valami mecset nézett boxerben.

- Ti nem jöttök? – álltam meg előttük, így takarva a tv képernyőjét.

- Valaki, de kicsípte magát. – nézett végig rajtam Taylor.

- Ragyogsz, akár egy csillag. – bókolt Aaron.

- Mert az is vagyok. – nyújtottam rá a nyelvem és elálltam szemszögükből.

- Ti már kész is vagytok? – jött le az emeletről Vic, aki még egy szál törülközőben volt, Brook-al csak bólintottunk.

- Nem baj, ha mi most megyünk? – nézett rám a mellettem álló lány, mire a többiek beleegyeztek, hogy most este nem együtt fogunk bulizni, de holnap már nincs kifogás ellene. Végül egymásba karolva hagytuk el a házat és sétáltunk az utcán.

London-hoz képest ez a város éjjel is élt. Több szórakozóhely táblái villogtak színes fényekben és több helyről szűrődtek ki jobbnál-jobb zenék. Nehezen tudtunk választani, hogy hova menjünk, de végül egy kicsit visszafogottabbnál maradtunk.

Az épületbe beérve a tömény italszag egyből megcsapott, ami keveredett a füst szaggal is, de nem érdekelt. Mosolyogva verekedtünk magunkat beljebb a nagy tömegen, amíg el nem értünk a bárpulthoz. Ott mindketten kikértük az alkoholos innivalónkat és a tömegre szegeztük a tekintetünket.

Mindenfele táncoló emberek, akik élvezik az életet. A hangszórókból megszakítás nélkül dübörögnek a király zenék és sok helyes srác is van itt.

- Tessék hölgyeim. – rakta le elénk a pultos a kért koktéljainkat, kifizettük és egymás felé fordulva néztünk egymásra.

- Az estére és Kaliforniára. – emeltem Brook felé a poharam.

- Arra, hogy neked köszönhetően itt vagyok veletek. – mosolygott, majd összekoccintottuk poharainkat és egyszerre ittunk is bele. A nem kevés alkohol felemelően hatott rám és a második pohár után előjött a vadabbik énem.

Brook-al csípőinket rázva mentünk be a tömegbe és kezdtünk el táncolni. Először csak egymással szórakoztunk és egymáshoz simulva táncoltunk, majd egyre több fiú látogatott meg minket és az ő karjaikban jutottunk ki.

Az én táncpartnerem egy magas feketehajú, eléggé izmos srác volt, akivel egyre jobban dörgölőztünk egymáshoz. Valójában nem nagyon szoktam így viselkedni, de most a pia nagyon betett nekem, és ami még azok után következett csak rá tett egy lapáttal.

A sráccal egyre jobban kezdtünk „összerázódni”, és kezei is elmozdultak csípőmről, de nem bántam. El akartam felejteni erre az estére mindent. A tavalyi X Factor meghallgatást, a Rythimix-et, Perrie-t, a Little Mix-et, Danielle-t, Eleanor-t, a One Direction-t és anyát. Minden miattuk lett olyan, amilyen most lett. Igaz most is ott lehetnék az X Factor meghallgatáson, de mi értelme lenne? Nem akarok úgy bekerülni, hogy Perrie Edwards kishúgaként kegyelemből bejussak. Nem!

Én soha nem leszek olyan, mint ő. Nem lesz tökéletes életem, nem lesz egy tökéletes barátom, nem tehetem azt, amit a legjobban akarok. Miatta kellett lemondanom az éneklésről és miatta tekint mindenki úgy rám, hogy én ő vagyok. Hiába is akartam kitörni az árnyékából, nem tudtam. És hogy miért? Ez egyszerű. Nincs elég bátorságom arra, hogy a szemébe mondjam mindazt, ami bánt. Egy kis félénk nyuszi vagyok, akinek ez az élet járt.

De ma este szeretném elfelejteni, hogy én Perrie Edwards kishúga vagyok, és szeretném elfelejteni őt is!